Ha valakiről kiderül, hogy cukorbeteg, az nem jelenti azt, hogy -úgy kell élnie, mint egy beteg, rokkant embernek. Európában több millió cukorbeteg él normális, aktív életet. Van, aki már 50 éve szenved ebben a betegségben.
Ahogy egyre több ismerettel rendelkezünk a cukorbetegségről és egyre jobb kezelési módszerek állnak rendelkezésünkre, egyre jobbak lesznek a betegek kilátásai is. Könyvünkben igyekszünk minél több oldalról bemutatni a cukorbetegséget és azt, hogyan lehet kézben tartani. Manapság az orvosok arra ösztönzik a cukorbetegeket, hogy érezzenek felelősséget saját egészségükért, ügyeljenek az étrendjükre és rendszeresen ellenőriztessék vérüket és vizeletüket, hogy a betegség lefolyását nyomon tudják követni. Lépésről lépésre leírjuk, ez hogyan lehetséges és hogyan válhatunk gyakorlottá a cukorbetegség gondozásában.
A cukorbetegség az emberiség egyik legrégebbi betegsége. Teljes neve, a diabetes mellitus a görög sypbon (vizelés) és a cukor szóból ered, és a kezeletlen cukorbetegség legnyilvánvalóbb tüneteit takarja: a beteg sok vizeletet ürít, amely édes, mert cukrot (glükózt) tartalmaz. A tüneteket már az ókori perzsák, indiaiak és egyiptomiak is leírták, de az állapot lényegét csak az utóbbi száz évben értették meg.
A 19. század második felében két német orvos rájött, hogy a gyomor mögött található óriási mirigy, a hasnyálmirigy olyan anyagot termel, amely meggátolja a vér glükózszintjének növekedését. 1921-ben három kanadai tudósnak sikerült izolálnia egy titokzatos anyagot, amelyet inzulinnak neveztek el és amely a hasnyálmirigy egyik kis sejtcsoportjából, a Langerhans-szigetekből választódott ki. Amikor 1922 után az inzulint alkalmassá tették a cukorbetegség kezelésére, az orvostudomány csodájának tekintették, amely ma is számos beteg jövőjét jelenti.
